A beszoktatás 6 bevált trükkje

2no1lanyItt a bölcsődei, óvodai beszoktatás időszaka, ami bizony kemény próba gyereknek és szülőnek egyaránt. Leírjuk, hogyan lehet könnyebb! A legfontosabb ebben az átmeneti időszakban a gyereket körülvevő felnőttek türelme.

1. Bízol az oviban?
Akár a körülmények hozták úgy, hogy a kicsinek intézménybe kell kerülnie, akár egyszerűen elérte azt az életkort, amikor már óvodás lesz, fontos, hogy lehetőleg olyan gondozónőt, óvónőt, csoportot találj, ahol a lehetőségekhez képest a legnyugodtabb szívvel tudod otthagyni a gyereket, ahol bízni tudsz abban, hogy jó kezekben lesz. Ám szinte ennél is fontosabb, ami gyakorlatilag a kisgyerek életével kapcsolatos minden döntésedre igaz lehet, hogy biztosnak kell lenned saját magadban.
A gyerekek ugyanis megérzik a szülők bizonytalanságát, ami azt a hitet ingathatja meg bennük, hogy szüleik a biztonság letéteményesei, akik kézben tartják a dolgokat.

2. Segítsd, hogy kötődjön!
Annak, hogy a kisgyerek örüljön a gyerektársaságnak, szívesen játsszon kortársaival, elengedhetetlen feltétele, hogy jelen legyen egy felnőtt, aki biztos alap a számára. Vagyis a beszoktatás lényege nem az, hogy a gyerek megszokja anyja hiányát, hiszen minden bizonnyal előfordult már korábban is, hogy hosszabb-rövidebb időre valaki másra bízták. A hangsúly sokkal inkább azon van, hogy megismerhesse az új környezetet, a társait, és elsősorban a gondozó nénit, óvó nénit, akihez majd kötődni tud. Ehhez pedig érzelmi biztonságra van szükség: az első alkalmakkor ezért szükséges a szülő jelenléte, mely megfelelő hátteret biztosít számára az ovi, bölcsi felfedezésére.
Érdemes tehát rászánnod a beszoktatás idejét arra, hogy ott legyél a csemetéd mellett. Sajnos sok helyen arra buzdítják a szülőt, hogy már az első vagy második napon hagyja a csoportban a gyereket egy-egy rövidebb időszakra. Miközben a kicsik többsége rettentően szorong attól, hogy az idegen helyről az egyetlen ismerős személy is távozik, ráadásul a legtöbb szülő pici kortól arra tanítja a gyerekét, hogy ne menjen el idegenekkel, hiszen az veszélyes lehet. Ez az élmény akár a bölcsivel, ovival való későbbi kapcsolatát is meghatározhatja. Gyerekednek az első napokban a gondozónő vagy óvónő – bármilyen kedves is legyen – idegen, hiába tudjuk mi, hogy jó kezekben van!
Ha türelmes vagy, s már kialakult köztük a szorosabb kapcsolat, egyből hosszabb időre is otthagyhatod a gyerkőcöt.
Ha az adott intézményben az a szokás, hogy már a második nap elhajtják a szülőket, próbáld meggyőzni a gondozónőket, hogy mindenki jobban jár a lassabb beszoktatással. Hosszú távon az ő munkájukat is megkönnyíted ezzel.

3. Játszani kezd
Nem baj, ha a gyerek kezdetben leginkább az öledben akar ülni, vagy csak veled kommunikál. Nagy különbség lehet a gyerekek között atekintetben, hogy mennyi időt igényelnek a feloldódáshoz, a nyitáshoz egy ilyen ismeretlen helyzetben. Lehet, hogy beletelik pár napba, mire más gyerekekhez odamegy, vagy megszólítja az óvónőt. Nem szükséges erőszakosan elküldeni játszani, de meg lehet próbálni kedvesen belevonni a tevékenységekbe (akár úgy, hogy te is bekapcsolódsz), felhívni a figyelmét egy-egy érdekes játékra. Ne csüggedj, ha erre sem reagál azonnal!
Figyeld, mikor kezd el kapcsolatokat kialakítani, mikor kér segítséget a gondozónőtől, óvó nénitől, mikor kezdi biztosabban érezni magát. Ekkor érik meg a helyzet arra, hogy kis időre otthagyd őt.

4. Ne csapd be!
Nem jó elköszönés nélkül kisurranni, amikor a gyerek épp nem figyel! Bármilyen jó ötletnek tűnjön is elsőre, ezzel alááshatod a beléd vetett bizalmát, hosszú időre visszavetheted a beszokás folyamatát! Beszéld meg vele, hogy el fogsz menni (mondjuk, reggeli után), és mikor fogsz visszajönni. Gondolkodj az ő fejével, amikor ezt szóba hozod! Az idő fogalma még nem tiszta számára, a „fél óra” kifejezés lehet, hogy nem jelent neki semmit, de az, hogy „az udvari játék után visszajövök”, már igen. Köszönj el, és mindenképpen tartsd be a megbeszélt határidőt!
Sokszor nagy a csábítás, hogy az elköszönés után elbújva meglessük, vajon hogyan érzi magát nélkülünk a csoportban. Általában azért jobb, ha nem teszel így, mert egyrészt ha mégis észrevenne, ettől is megrendülhetne a bizalma (hiszen azt mondtad, hogy el fogsz menni), másrészt mert ez azt sugallhatja, hogy te sem bízol a kisgyerekedben és a gondozókban, óvó nénikben.

5. Apával sokszor jobban megy
A beszoktatás legtöbbször az anya feladata, ami nem is baj, hiszen a legtöbb családban vele alakul ki a biztonságos kötődés. Ám ha anya nehezen tudja elengedni a kicsit, ha az ő szorongása a gyereket is bizonytalanná teszi, akkor beválhat, ha inkább apa viszi eleinte bölcsibe, oviba. Persze csak akkor, ha ő nagyobb határozottságot és biztonságot tud sugallni. Előfordulhat, hogy a reggeli sírás, tiltakozás szülői bizonytalanságból fakad, viszont ha apa viszi a kicsit, nyoma sincs a nyűglődésnek.

6. Oviban angyal, otthon ördög
Az új helyzethez való alkalmazkodás nagy érzelmi megterhelést jelenthet a gyerekek számára, ezért sokszor otthon „eresztik ki a gőzt”, amikor már a biztonságos és jól ismert környezetben vannak. Lehet, hogy a tied is eleinte sírósabb, türelmetlenebb lesz, többet „rosszalkodik”, esetleg éjjel felébred. Fontos, hogy ezért ne hibáztasd, hanem annak vedd, ami: a megnyugtatás, testközel, együttlét iránti vágy megnyilvánulásainak. Jó, ha ebben az időszakban kicsit több időt tudsz szánni rá otthon is.

+ 1 kérdés: A bölcsis könnyebben lesz ovis?
Mivel a kicsinek nem anya-apa távollétét kell megszoknia, hanem az adott helyet, gyerekeket, felnőtteket kell megismernie, nem feltétlenül gyorsítja meg az óvodai beszoktatás folyamatát, ha gyerekünk már megelőzőleg bölcsibe járt. Maga a csoporthelyzet már ismerős lehet számára, de a felnőttek, a gyerekek, a szoba ugyanúgy idegenek, tehát ez esetben is érdemes időt szánni a beszoktatásra, mert nem biztos, hogy automatikusan működik.

Forrás: Kismama Magazin